Hello-szia!

Nehéz leírni azt amit most érzek. Az a bizonyos személy, akihez nagyon szoros érzelmek fűznek, ma egy elég lehangoló hírt közölt velem: az egészségével nincs minden rendben. Nem írom, le ,hogy még is mi ez a probléma, mert hát ez az ő dolga, és bár velem megosztotta, nem akarom ország-világ elé kitárni ezt a dolgot, meg hát olvassa a blogomat, szóval, nem is akarom, hogy egy pletykafészeknek higgyen. Hmm, és talán azon, is ki lesz akadva, hogy itt DA-n is van blogom, mert hát ez a harmadik.
Szóval ez az egész dolog, a napomat rendesen szét szedte, és ezért ne, hogy merd magad hibáztatni! Hallod? Ez egyáltalán nem igaz. Igen eléggé meg viselt, mert hát még is egy nagyon-nagyon jó barátom vagy, és csak, hogy növeljem az egód, te vagy a harmadik vagy negyedik ember akiben ennyire megbíztam valaha is mint most benned. És ennek tessék örülni. A délelőttöt végig sírtam azt hiszem, rendesen meg is fájdult a fejem, és a szemem, de nem baj, legalább kijött a feszültség. Nehéz téma ez. Főleg csak így körül írva, annyi minden gondolat kavarog a fejemben, és egyszerűen nem tudom, hogy még is melyiket írjam le. Igazából amióta elmondtad ezt a bizonyos dolgot, az óta folyton csak a legrosszabbra tudok gondolni, lehet, hogy marha nagy hülyeség, de félek... Tényleg félek. Jaj, de jó már megint a sírás kerülget. Annyi mindent szeretnék még elmondani, leírni ide. Például, hogy rám bármikor számíthatsz, akár jó dologban kell a támasz akár rosszban, és te ezt valahogy nem akarod felfogni, nah, ez nem jó megfogalmazás. Mindig azzal, jössz, hogy most biztosan utállak, vagy unlak, pedig erről még egyszer sem volt szó. Soha életemben nem utáltalak, és egyszer sem untattál. Sőt, szinte mindig megnevettettél. Főleg a pocok arcú fiúval. ^^ De te valahogy még is azt hiszed, hogy ha valami gond történne veled akkor elrohannék. Pedig egyáltalán nem. Megpróbálnék az elsők között lenni, akik veled vannak jóban rosszban. Nem tudom, miért de úgy érzem itt legbelül a szívemben, hogy te nagyon is megérdemled azt, hogy valaki vagy többen is, igazán oda figyeljenek rád, és foglalkozzanak veled, és megértsenek, és ha kell akkor csak némán ott ülve melletted, akár kéletesen is, vagy folyamatos beszéddel fenn tartva, hogy ne aludj el. Istenem, szóval, ezt nem lehet szavakba önteni. Soha nem utállak, akár mit csinálsz, legfeljebb egy kicsit neheztelek, de ilyenről még egyszer sem volt szó, és soha sem untattál, mint ahogy azt fentebb írtam sokkal inkább megnevettettél.
És akkor most egy kicsit más érzelmi vonalra hangolódva: Holnap megyek szülinapi buliba. Igen igen, egyik osztálytársam 16 éves lett ma, hogy egyem a pofiját. *nagymamis arc szorongatás*
Nah aztán, még nem tudom, hogy mit is vegyek neki. XD Valaki? Valami ötlet jól jönne, mert semmi ötletem. Egy kis info róla: 16 éves, fiú, kosarazik, van egy kutyája, szereti a disco-t. Ha valakinek van valami ötlete az írhat nyugodtan. ^^
Szóval a holnapom is huzamban már vagy nagyon sokadik, hogy olyan éjfél körül fogok lefeküdni. De jó nekem. 19.-e óta folyamatosan ez van. De hát ez van(sprite). Ki kell élvezni még azt a pár napot ami maradt a nyárból. Csütörtökön, már úgy kis kell be menni a suliba rendezni a dolgokat...
Anyám de gyorsan elment ez a nyár, meg ez az év is. Még csak most lettem gimis. XD És már 2.-os leszek.. Uhh, öregszem .
Bocsika azért, mert mostanában nincsenek friss kéek, meg hasonló cuccosok, de időm tengernyi lenne rá, csak hangulatom nincs hozzá. Majd most megpróbálom rá szedni magamat, hogy alkossak valamit, vagy legalább is a régebbi alkotásaimat feltegyem ide. Nah hát ez voltam.

-Barbera-